Egy baleset,ami mindent elvett tőlem..

A nagyiéktól jöttünk haza.Anyuék boldogan beszélgettek egymással én pedig mosolyogva énekeltem.Azonban az egyik pillanatban a kereszteződésnél feltűnt egy kocsi,de lefékezni már nem tudtunk.Ő még meg tudott volna állni de nem tette...
- Apa vigyázz! -sikítottam,de már túl késő volt
A kocsi nekünk ütközött,mi pedig nekicsapódtunk az árokban lévő fának.

*****

Ébredezni kezdtem de a szemeimet még nem volt erőm kinyitni.Autók,buszok zaja szűrődött be az ablakon keresztül.De miért nem tudom kinyitni a szemem?Miért van ennyire büdös fertőtlenítő szag a szobámban?Miért fáj ennyire a fejem?Miért nem tudom megmozdítani a lábamat?Miért nem válaszol senki?!Többször próbáltam kinyitni a szemem,de hiábavalók voltak a próbálkozásaim.Mikor már kezdtem volna feladni,hogy kinyissam a szemem,sikerült.Körbenéztem.A falak fehérek,sehol egy kép,tükör de még szekrény se.Nem otthon voltam hanem kórházban.Mi történhetett?Nem értek semmit.Nem emlékszem semmi olyanra ami miatt itt kellett volna,hogy kikössek.Miközben ezeken gondolkoztam,egy idős bácsi jött be a kórterembe.

-Áh,Miss Tomlinson!Örülök,hogy végre felébredt.

Mi az,hogy végre?Mennyi ideje lehetek itt?

-Elmondaná nekem,hogy miért vagyok itt?

-Nos..-kezdett bele a mondandójába-A szüleivel súlyos autóbalesetet szenvedtek.Magának eltört a lába,agyrázkódása lett és több szilánk sértette meg a bőrét,így össze kellett varrni.A szü...-folytatta volna de én közbe vágtam

-Hogy mi?Ez egy nagyon rossz vicc!Ugyan miért lett volna balesetünk?Főleg autóbaleset?Apa minden szabályt betart.Ez egy hazugság.-keltem ki magamból

-Kérem,Miss Tomlinson fejezze be.Tudom,hogy milyen érzés lehet ez magának.De ha nekem nem hisz,akkor úgy gondolom a nagyszüleinek fog.Kérem hallgassa végig őket.-mondta és kiment

Nem értettem semmit.Hogy történhetett ez?Pár másodperc múlva bejöttek a nagyiék,a sírástól vöröslő szemekkel.Várjunk csak...Miért sírtak?
-Mi a baj?-kérdeztem tőlük kétségbeesetten
-Kincsem,szeretném ha végighallgatnál minket.-ült le mellém a nagyi és megfogta a kezem
Bólintottam és kíváncsian vártam,hogy mit is szeretnének elmondani.Vett egy mély levegőt a papa és mindent elmondott,mindent,amit tudnom kellett.A végére már remegtem a bőgéstől.
-De..De ugye túlélték?Ugye nem haltak meg?Nem hagytak itt?Ugye?-bőgtem
Nem szóltak semmit.Mindketten lehajtott fejjel szipogtak.Kétségbe voltam esve.Nem tudtam mi történt.Mikor újra megkérdeztem volna mindketten egyszerre bólintottak.Nem tudtam felfogni.Ez nem történhetett meg.Nem.Ez nem lehetséges.
-NEM!-sikítottam és ha lehetséges még ennél is nagyobb sírásba kezdtem